Tökéletes vezetői módszer a vitatkozó munkatársak kezelésére!

Szinte mindannyian megtapasztaltuk már azt a bosszantó helyzetet, amikor kiadtunk valakinek egy feladatot, de ahelyett, hogy az illető azt mondta volna, hogy rendben, elintézem, azonnal vitatkozni kezdett, vagy megpróbált meggyőzni minket arról, hogy ezt nem lehet megcsinálni, vagy a kért határidőre nem lehet elvégezni.

Bizton állíthatom, hogy eddigi életem során kevés olyan helyzetet láttam, amikor egy vezető teljesíthetetlen dolgot kért volna egy alkalmazottjától.

Egy ilyen helyzetben mindössze két dolgot tehetünk. Az egyik az, hogy a türelmünk határait tovább feszegetve, logikus érvekkel megpróbáljuk rávenni a kelletlen munkatársat a feladat teljesítésére, vagy vezetői tekintélyünket használva, erőből utasítjuk, hogy kapja össze magát, és ahelyett, hogy velünk szórakozna, haladéktalanul álljon neki a feladat elvégzésének.

A baj ezekkel az, hogy mindkét esetben azonnal bekapcsoljuk az illető önvédelmi mechanizmusát.

A munkatárs nem ért egyet! És teljesen mindegy, hogy miért nem, ettől a pillanattól kezdve egyszerűen muszáj, hogy igaza legyen. Az önvédelmi mechanizmusa pedig arra készteti, hogy megvédje az igazát velünk szemben. Minél jobban győzködjük, annál erősebb lesz a feladat végrehajtása iránti ellenérzése. Egy ilyen helyzetben azonban mi sem hátrálhatunk, mert a létező legrosszabb precedens lenne, ha hagynánk, hogy egy alkalmazott átvegye a kontrollt felettünk.

Ha viszont vezetői erővel törjük le az ellenállását, leromboljuk a harmóniát. A rossz hangulat miatt pedig lehet, hogy lőttek az aznapi termelésnek. És biztos vagyok abban is, hogy kelletlen teljesítésekkel nem leszünk boldogok.

Ezért javaslok egy ennél sokkal jobb megközelítést: Hallgassuk meg az illető ellenérveit, majd határozottan kérjük meg arra, hogy néhány sorban küldje át írásban azt, amit ez előbb mondott nekünk. Fejezzük be a meddő vitát és látványosan kezdjünk el más, fontos vezetői feladatunkkal foglalkozni! Hagyjuk az ellenálló munkatársat teljesen magára az érveivel.

A legtöbb esetben a következőt fogjuk tapasztalni. Mivel nincs kivel vitatkoznia, ahelyett, hogy fogalmazni kezdené a levelet, ráébred arra, hogy rossz irányba halad. És lehet, hogy eleinte duzzogva, de mégiscsak elvégzi a kért feladatot.

Ha elégedettek vagyunk a teljesítéssel, ezután már leülhetünk vele, hogy közösen megbeszéljük ezt a dolgot.

Szép szóval tisztázzuk le, hogy nincs szükségünk ezekre a plusz játszmákra, hiszen a munkát így is, úgy is el kellett végezni. Egyébként annakidején, ebben állapodtunk meg az állásinterjún.

Az is előfordulhat, hogy az illető azonnal felmond (már jártam így). De ezzel nagyon jól járunk, mert az illető ezt nem most döntötte el. Ez csak az utolsó csepp volt a pohárban és egy ideje már kifelé nézeget a cégből.

Ha amiatt kapunk valakitől egy felmondást, mert adunk neki egy feladatot, még akkor is nagyon megkönnyebbülhetünk, ha az illető pótlásával átmenetileg több dolgunk lesz.

Persze az is előfordulhat, hogy néhány munkatárs megpróbál levegőnek nézni minket és semmibe veszi az utasításunkat. Se teljesítést, se levelet nem kapunk az illetőtől. Ezt szintén nem hagyhatjuk annyiban! De ekkor már tudjuk, hogy mi a dolgunk.

Ezek az emberek nem nagyon hagynak más választást nekünk, minthogy utoljára még leüljünk velük és tisztázzuk a pozíciójukat, valamint azt is, hogy miért kapják tőlünk a fizetésüket.

És, ha ennek ellenére ismét vitatkozni kezdenek, határozottan zárjuk le a meddő vitát és rövid időn belül gondoskodjunk a minőségi cseréjükről.

Kelletlen emberekkel semmire se megyünk. A kelletleneket cseréljük készségesekre!

Amúgy is van elég gond a vállunkon. Egyáltalán nem hiányzik, hogy még a saját embereinkkel is meg kelljen küzdenünk azért, hogy előteremtsük az életszínvonaluk megtartásához vagy emeléséhez szükséges bevételeket.