Létezik-e vezetői szabadság?

Ha már cégvezetésre adtuk fejünket, az átlagos emberek életvitelénél sokkal nagyobb területen kell elérnünk, hogy rendben menjenek a dolgaink. Ehhez össze kell hoznunk és egyben is kell tartanunk egy képes és jó emberekből álló csoportot. Hónapról, hónapra meg kell termeltetnünk velük a működési költségeinket, és el kell érnünk, hogy eredményesek is legyünk.

Ez nem könnyű feladat. Néha nehéz kijönni az embereinkkel. Sokan még mindig kívülállóként tekintenek a munkahelyükre. Nem látják a saját termelésük, a bevételek és a fizetésük közötti szoros összefüggést. Tévesen úgy hiszik, ha nincs velük túl nagy gond, akkor függetlenül attól, hogy mi történik a céggel, jár neki a fizetés.

De azt csak mi tudjuk, hogy ez nem igaz. Mert ha nem elég a bevétel, bármennyire is igazságtalannak tűnik ez a számukra, nem tudjuk megtartani őket.

Bevallom, sokszor irigyeltem munkatársaimat a szabad délutánjaikért, a gondtalan hétvégéikért, vagy az önfeledt szabadságaikért. Miközben kikapcsolódtak és élvezték a pihenést, engem a frász kerülgetett a pénzügyi gondok miatt. Rendszeresen ébredtem csuromvizesen hajnal háromkor, dolgoztam magányosan hétvégeken, ünnepeken vagy a szabadságok alatt, hasztalan próbálva titkolni családom előtt a súlyos céges gondokat. A tartósan magas 160-as vérnyomásomat sem véletlenül kaptam.

Ezeket a helyzeteket persze mindig megoldottam valahogy. A befektetett munka többnyire meghozta gyümölcsét. És örülök annak, hogy végül sosem kellett megválnom jó munkatársaktól az alacsony bevételek miatt.

Ezeken az időszakokon szinte kivétel nélkül mindannyian átmegyünk. Majdnem az összes felsővezetőnek volt már része hasonló helyzetekben.

Felsővezetőként komoly munkát kell befektetnünk ahhoz, hogy körülöttünk a dolgok fokozatosan egyre jobban és jobban menjenek. És ha képesek vagyunk hosszútávon is kitartani, akkor egyre kevesebb probléma landol majd az asztalunkon. És lesznek már szabad pillanataink és lazább időszakaink.

Azonban bármennyire is önálló már a menedzsmentünk, bármennyire is tudatos és képzett a munkatársi csapat, tulajdonosként vagy felsővezetőként örökre a cégünkhöz kötöttük magunkat.

Önként vállalt áldozatokkal, hosszú évek alatt komoly életműveket építünk. És akaratunktól függetlenül erősen kötődünk ezekhez.

Bárhol is járunk, képtelenek vagyunk nem gondolni rájuk. Nem tehetünk mást. Gondjukat kell viselnünk.

Amikor életre keltetettük vállalkozásunkat, hozzá is láncoltuk magunkat. Eltűntek szabad pillanataink. Ez örök kötődés. Lelkünkből egy darab.

Valódi vezetői szabadság ezért nem létezik.

Ha a cégünk jól prosperál, mi is jobban leszünk. Ha bajba kerül, mérgezi életünket. Ez ellen pedig védtelenek vagyunk.

Ez van, skacok!